Mivel fájdalmaim folyamatosak és szűnni nem akaróak lettek, édesanyám elvitt az akkor nagy népszerűségnek örvendő és talán az egyetlen maszek gyermekorvos, Dr. Schäffer László rendelésére. Egy nagyon kedves, nyugodt szimpatikus doki, aki részletesen kifaggatott azzal kapcsolatban, hogy mitől lehet a fájdalmam. Elmeséltem neki is, amit már korábban részletesen leírtam a sportsérüléssel és az azt követő eseményekkel kapcsolatban leírtam. Nagyon csodálkozott a tanárnőn, aki a felmentés ellenére kiküldött minket murvát lapátolni.
Készített egy "koktélt" a fecskendőjébe, ami ha jól emlékszem háromféle gyógyszerből állt és azt adta be a hátsómba. Pár perc múlva már érezhető volt a hatása, a fájdalom kicsit enyhült és a járás is könnyebb lett.
Ilyen "koktél-partyra" még 4 alkalommal kellett mennem egymást követő napokon és persze szigorú pihenést írt elő az orvos.
Érdekes módon az egyetlen jármű, amivel közlekedni tudtam fájdalom nélkül, az a jó öreg camping biciklim volt. Így naponta eltekertem a dokihoz - kb. 4 km oda-vissza - megkaptam a szurimat, pihentem és az ötödik nap után már sokkal jobban voltam.
Az ülőgumóba kisugárzó fájdalom elmúlt csak a lábszáramban éreztem még sokáig a kisugárzó fájdalmat, de már nem olyan erősen és a vége felé már csak akkor ha sokat álltam vagy mentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése