Miután teljesen rendbe jöttem 100 %-os életet tudtam élni. Sportoltam tovább, később munkába álltam ahol fizikai munkát végeztem. Kárpitosként elég sok bútort emelgettem, cipeltem. Közbe 1 évig sorkatonai szolgálatot teljesítettem, majd megszületett az első lányom. 1997-től egy nagy amerikai multivállalatnál dolgoztam, szintén fizikai melósként és napi több száz 20-25 kg-os terméket emeltem meg többször is. Otthon közbe folyt a ház átalakítás ahol szintén nehéz súlyokat emelgetve, sokat hajolva és sokszor görnyedve kellett dolgozni. Mindezek ellenére a derekam kiválóan bírta. Az nem mondom, hogy néha nem volt egy kis derékfájás, de azok egy kis pihenés után el is múltak.
Teltek-múltak az évek. Közben elváltam, a munkahelyemen is más, fizikailag kevésbé terhelő beosztásba kerültem.
A 18. év vége felé úgy szeptember valahanyadikán a reggeli órákban épp egy szelepekkel teli dobozt emeltem fel az egyik raklapról, ami kb. 8 kg lehetett - persze kicsit sem törődve a helyes testtartással - amikor is egy hatalmas villámcsapás szerű fájdalom hasított a derekamba! Ahogy ilyenkor szokás mozdulatlanná dermedtem, na persze nem azért mert én nem akartam mozdulni, hanem nem is tudtam. Töb tíz másodpercig abban a pózban álltam és vártam, hogy enyhüljön a fájdalom.
Mikor kicsit jobb volt eltotyogtam a legközelebbi székhez és leültem. Bár azt a pózt nem is nevezném ülésnek, inkább arra hasonlított, mint amikor valaki épp lecsúszni akar a szék végén, de a fejével még támlán tartja magát. Mivel egyedül voltam a raktárban vártam. Kisvártatva megérkezett a főnököm, aki ebben a pózban talált. Hát elsőre én is azt hittem volna, hogy reggeli meditációt tartok a nagy munka előtt, de aztán látta az arckifejezésemet s rögtön gondolta, hogy baj van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése