Porckorongsérv diagnosztizálása

Folytatva a történetet kb. fél év múlva részt vettem az "I.Örömautózás" nevű autós jótékonysági eseményen a tököli reptéren. Amolyan segédrendezőként. A lényeg, hogy egész nap talpon voltam és elég kevés folyadékot is ittam a nap folyamán. Estefelé, mikor már a végéhez közeledett a rendezvény, pilótámmal mentünk pár kört a pályán az általunk kibérelni óhajtott autóval, (Suzuki Ignis N2). Amikor szálltam be az autóba már éreztem az ismerős fájdalmat a csípő tájon. Hazafelé az autópályán már egyre erősödött a fájdalom. A gond az volt, hogy nekem aznap este mennem kellett éjszakára dolgozni 18-6 óráig. Na, hát ez a műszak úgy telt, hogy bementem a raktárba, leterítettem egy papírzsákot a földre és reggelig feküdtem. Szerencsémre, mivel vasárnapi műszak volt senki nem háborgatott.
Reggel felkeltem, akkor már nagyon erős fájdalmam volt, ami kisugárzott a jobb lábszáramba. Kín keservesen hazamentem és szégyen nem szégyen, de a könnyeim folytak a fájdalomtól és a tehetetlenségtől. Csak az tudja milyen ez a fájdalom, akinek már volt gerincsérve.
A nővérem javaslatára felhívtam egy természetgyógyászt, akit ő már régebb óta ismert és sok jót hallott róla. A természetgyógyász és csontkovács neve Pribék István, Székesfehérváron rendel, akinek kell az elérhetősége az keressen meg mailben. Nagyon ajánlom az Istvánt, fantasztikus dolgokat tud. Voltam már több csontkovácsnál, táltosnál, de amit ők csináltak meg se közelíti azt, amit az István tud és csinál. Itt most nem akarok senkit bántani, de ezt tapasztaltam.
Már az első kezelés után, ami kb. 10 perc volt, jobban éreztem magam. Azt javasolta igyak sok vizet, de figyeljek arra is , milyen víz. Mármint, hogy az összes oldott ásványi anyag tartalma a lehető legkisebb legyen, és lehetőleg ne legyen benne kalcium. Mondta azt is, hogy jó lenne egy MR felvétel a gerincemről,mert szerinte porckorong sérvem van. Ezért azt tanácsolta kérjek beutalót a háziorvosomtól az ideggyógyászatra. Ha ez megvan akkor az ideggyógyászaton füllentsem azt, hogy zsibbad a lábujjam, különben nem fognak MR-t csinálni.
Ezen tanácsokkal a zsebemben hazamentem és még úgy 2 és fél napig voltak fájdalmaim. Természetesen közbe jártam az Istvánhoz kezelése. A 3. nap már ülni is tudtam, ez azért nagy dolog. Közbe naponta annyi vizet ittam, mint talán amennyit egy hét alatt szoktam.
Mivel egész jó volt az állapotom elmentem a háziorvosomhoz és kértem beutalót az idegsebészetre. Rónai doktor úr megvizsgált, kifaggatott én pedig kicsit füllentettem a lábujj zsibbadással kapcsolatban, de hát ezt muszáj volt, hogy legyen MR felvételem. Rónai doktor úrnak nagyon színpatikus lettem mikor megtudta a születési hónapom alapján a horoszkópom. Telefonon kért nekem időpontot MR-re, ami kb. egy hónap múlva volt.
A vizsgálat úgy 20 percig tartott, ami alatt teljesen mozdulatlanul kellett feküdni egy szűk vagy inkább szűknek tűnő hengerben.

Visszatérve a munkahelyi "balesetre"

Szóval ott tartottam, hogy becsípődött a derekam egy doboz szelep emelése közben és szinte mozgásképtelenné váltam. A főnököm természetesen a tőle megszokott együttérzéssel hazaengedett. Szép lassan, megfontoltan elindultam az öltözőbe. Persze másképp nem is tudtam menni :-). Útközben többen megkérdezték, hogy "Jajj, mi a baj? Jól vagy? Segítsek valamit?"

Nagyon jól esett a gondoskodás, de sajnos nem tudtak segíteni. Szép lassan átöltöztem, kibaktattam az autómhoz, nagy nehezen beszálltam és már nem is emlékszem hogyan, de hazavezettem. Na ott várt még rám egy nagy kihívás. Fel kellett gyalogolnom a 3. emeletre! Leküzdöttem azt is! Otthon már kedves párom segített mindenben, kihívtuk a dokit, hogy csináljon valamit, mert megőrülök.
Csinált is. Megvizsgált, felszívta az injekciót, de közbe észrevette a polcon az általam készített meketteket. Mondanom sem kell, hogy elnyerte tetszését és elkezdett kérdezősködni, hogy ki csinálta, hogy csinálta, mennyibe kerül, mennyi munka van vele. Illedelmes gyerek létemre megválaszoltam kérdéseit, de már azon gondolkoztam szólok neki, hogy döfje már belém azt a fecskendőt, majd utána dumcsizunk.
Na megkaptam a szurit, az orvos ajánlott egy nagyon jó kenőcsöt amivel kenegettem a derekam. a neve Perskindol vény nélkül kapható, van belőle spray, olaj, gél.. Doki elment, pihentem.
A további történéseket nem részletezem, mert annyira nem a témába vágó. Röviden csak annyit, hogy pár hét alatt rendbe jöttem, de a melóhelyen ment a kavarás, mert ugye ez üzemi balesetnek számít, de a ne menjek táppénzre, mert a statisztika így meg úgy. Szóval nem volt egyszerű.

Akkor jöjjön a folytatás

Szóval az újabb kezelések. Annyira régen volt, hogy részletekre már nem emlékszem. Azt tudom, hogy volt fizikoterápia, ami egy elég érdekes kezelés, de legalább volt minden nap 10 perc nyugalmam amikor elmélkedhettem. Többször írtak fel masszázst, ami szintén nagyon kellemes kikapcsolódás volt, legalább is az első széria. A fiatal masszőrlány vett kezelésbe, igaz csak a derekam és a hátam masszírozta, de jó volt.

Pár évvel később megint jöttek a derékfájások és újabb széria masszázst kaptam, ami megint csak tüneti kezelés volt, de kiváltó okot nem kezelték és hát nem is nagyon keresték mitől lehet a derékfájás.

Szóval ennyit akartam igazából az előzményekről és arról, hogy ezek a kisebb-nagyobb derékpanaszok mind egy majdani gerincsérv előjelei voltak. A lumbágó is és az isiász is. Mind arra figyelmeztettek, hogy komoly probléma van kialakulóban.

Valami eszembe jutott

Mielőtt folytatnám tovább az előző történetet le kell írnom, ami eszembe jutott közbe. Történetesen az, hogy a 18 év alatt, de hogy pontosan mikor is, azt nem tudom, volt probléma a derekammal. Nem volt annyira komoly mint egy idegbecsípődés vagy sérv, de tény hogy volt fájdalmam. Ha jó a memóriám lumbágót diagnosztizáltak. El is mentem dokihoz, ő adott beutalót az ortopédiára. Ott töltöttem fél napot, megvizsgáltak, elküldtek gerinc röntgenre. azzal vissza az ortopédiára. Írtak fel gyógyszert és első körben gyógytornát és súlyfűrdőt. 

 

Egy hétig minden nap mennem kellett gyógytornászhoz onnan pedig súlyfűrdőre. Még szerencse hogy egy helyen volt a kettő. A gyógytorna nem volt különösebben érdekes, egyszerű nyújtó gyakorlatokat kellett végezni. A súlyfürdőről először fogalmam sem volt, hogy mit jelent. Aztán az első kezelésen megvilágosodtam. Volt egy medence ami úgy kb. derékig ért nekem és a végében volt egy mélyebb rész, ahol mindenféle karok, kapaszkodók voltak. A bokámra súlyokat rögzítettek és a hónaljamnál foga kellett a mély vízben úgymond lógnom. A nehezékeke természetesen azért volt szükség hogy nyújtsák a gerincemet. Ennek volt ott olyan változata is, amin a fejnél fogva kellett lógni. Az a módszer nagyon jó a nyaki gerincsérv kezelésére és megelőzésére.

Arra már nem igazán emlékszem, hogy rögtön ezen kezelések után vagy pár hét elteltével, de újabb kezeléseket írtak fel, de ezt majd a következő bejegyzésben...

A következő 19 év

Miután teljesen rendbe jöttem 100 %-os életet tudtam élni. Sportoltam tovább, később munkába álltam ahol fizikai munkát végeztem. Kárpitosként elég sok bútort emelgettem, cipeltem. Közbe 1 évig sorkatonai szolgálatot teljesítettem, majd megszületett az első lányom. 1997-től egy nagy amerikai multivállalatnál dolgoztam, szintén fizikai melósként és napi több száz 20-25 kg-os terméket emeltem meg többször is. Otthon közbe folyt a ház átalakítás ahol szintén nehéz súlyokat emelgetve, sokat hajolva és sokszor görnyedve kellett dolgozni. Mindezek ellenére a derekam kiválóan bírta. Az nem mondom, hogy néha nem volt egy kis derékfájás, de azok egy kis pihenés után el is múltak.

Teltek-múltak az évek. Közben elváltam, a munkahelyemen is más, fizikailag kevésbé terhelő beosztásba kerültem.

A 18. év vége felé úgy szeptember valahanyadikán a reggeli órákban épp egy szelepekkel teli dobozt emeltem fel az egyik raklapról, ami kb. 8 kg lehetett - persze kicsit sem törődve a helyes testtartással - amikor is egy hatalmas villámcsapás szerű fájdalom hasított a derekamba! Ahogy ilyenkor szokás mozdulatlanná dermedtem, na persze nem azért mert én nem akartam mozdulni, hanem nem is tudtam. Töb tíz másodpercig abban a pózban álltam és vártam, hogy enyhüljön a fájdalom. 

Mikor kicsit jobb volt eltotyogtam a legközelebbi székhez és leültem. Bár azt a pózt nem is nevezném ülésnek, inkább arra hasonlított, mint amikor valaki épp lecsúszni akar a szék végén, de a fejével még támlán tartja magát. Mivel egyedül voltam a raktárban vártam. Kisvártatva megérkezett a főnököm, aki ebben a pózban talált. Hát elsőre én is azt hittem volna, hogy reggeli meditációt tartok a nagy munka előtt, de aztán látta az arckifejezésemet s rögtön gondolta, hogy baj van.

Az első orvosi ellátás

Mivel fájdalmaim folyamatosak és szűnni nem akaróak lettek, édesanyám elvitt az akkor nagy népszerűségnek örvendő és talán az egyetlen maszek gyermekorvos, Dr. Schäffer László rendelésére. Egy nagyon kedves, nyugodt szimpatikus doki, aki részletesen kifaggatott azzal kapcsolatban, hogy mitől lehet a fájdalmam. Elmeséltem neki is, amit már korábban részletesen leírtam a sportsérüléssel és az azt követő eseményekkel kapcsolatban leírtam. Nagyon csodálkozott a tanárnőn, aki a felmentés ellenére kiküldött minket murvát lapátolni.

Készített egy "koktélt" a fecskendőjébe, ami ha jól emlékszem háromféle gyógyszerből állt és azt adta be a hátsómba. Pár perc múlva már érezhető volt a hatása, a fájdalom kicsit enyhült és a járás is könnyebb lett.

Ilyen "koktél-partyra" még 4 alkalommal kellett mennem egymást követő napokon és persze szigorú pihenést írt elő az orvos.

Érdekes módon az egyetlen jármű, amivel közlekedni tudtam fájdalom nélkül, az a jó öreg camping biciklim volt. Így naponta eltekertem a dokihoz - kb. 4 km oda-vissza - megkaptam a szurimat, pihentem és az ötödik nap után már sokkal jobban voltam. 

Az ülőgumóba kisugárzó fájdalom elmúlt csak a lábszáramban éreztem még sokáig a kisugárzó fájdalmat, de már nem olyan erősen és a vége felé már csak akkor ha sokat álltam vagy mentem.

A következő napon

A következő napon a fájdalom erősödött és estére már mozdulni is alig bírtam. Olyan erős volt a fájdalom, hogy éjjel alig tudtam aludni, ha változtattam a fekvési pózomon a könnyeim folytak a fájdalomtól. Az egyetlen testhelyzet ahogy tudtam közlekedni és a legkisebb volt a fájdalom, az a térdelve négykézláb. Elég vicces lehettem 14 évesen négykézláb közlekedve, legalább is az osztálytársak jókat derültek rajtam, mikor hozták naponta a leckét.

Ekkor már a fájdalom a jobb lábszáramba is kisugárzott térdtől bokáig. 

Néhány mondat az előzményekről

Tinédzserkorom hajnalán, mikor még aktívan és sokat sportoltam, akkor kezdődött az egész. Iskolai kézilabda meccsünk volt egy másik iskola csapatával, ahol egy jól sikerült felugrás egy rosszul sikerült talajfogással végződött. Felugrottam, hogy egy hatalmas dobással az ellenfél hálójába juttassam a labdát és a védőnek olyan jól sikerült ebben megakadályozni, hogy szerencsétlenségemre pont a derekamra, pontosabban a keresztcsontomra estem. Gondolom más is élte már át ezt és tudja milyen fájdalommal jár. 

Persze némi fetrengés után folytattam a meccset, játszottam tovább. A mérkőzés kimenetelére már nem emlékszem, arra viszont igen, hogy szűnni nem akaró fájdalmat érezte a derekamban. Másnapra valamelyest enyhült a fájdalom, de azért mindenesetre elmentem orvoshoz, hogy megvizsgáljon. Elmondtam neki mi történt előző nap és mivel járni azért tudtam így nem írt ki, de tesiből felmentést adott. Ezt a következő testnevelés óra előtt jeleztem is a tanárnőnek, aki osztálytársamat - aki szintén fel volt mentve - és engem kiküldött az iskolaudvarra, hogy a napokban odaszállított több teherautónyi murvát illetve annak egy részét lapáttal terítsük szét az udvaron. Vicces, nem? Abban az időben még nem igazán mertünk ellenkezni a tanárokkal, minket még máshogy neveltek és a társadalmi norma is nagyban eltért a maitól. Így hát kimentünk és lapátoltunk.

Teltek a szokványos hétköznapok. Délelőtt suli, délután tanulás :-) kora este haverok. A lapátolást követő pár nap elteltével épp az egyik osztálytársamtól indultunk hazafelé, mikor a cipőm felvétele közben tompa fájdalmat éreztem a jobb oldali farpofám és csípőcsontom közötti területen. Azt gondoltam biztos a sportsérülés miatt valami "utórezgés" és biztos hamar el is múlik, mivel csak akkor éreztem ha hajoltam...