Tinédzserkorom hajnalán, mikor még aktívan és sokat sportoltam, akkor kezdődött az egész. Iskolai kézilabda meccsünk volt egy másik iskola csapatával, ahol egy jól sikerült felugrás egy rosszul sikerült talajfogással végződött. Felugrottam, hogy egy hatalmas dobással az ellenfél hálójába juttassam a labdát és a védőnek olyan jól sikerült ebben megakadályozni, hogy szerencsétlenségemre pont a derekamra, pontosabban a keresztcsontomra estem. Gondolom más is élte már át ezt és tudja milyen fájdalommal jár.
Persze némi fetrengés után folytattam a meccset, játszottam tovább. A mérkőzés kimenetelére már nem emlékszem, arra viszont igen, hogy szűnni nem akaró fájdalmat érezte a derekamban. Másnapra valamelyest enyhült a fájdalom, de azért mindenesetre elmentem orvoshoz, hogy megvizsgáljon. Elmondtam neki mi történt előző nap és mivel járni azért tudtam így nem írt ki, de tesiből felmentést adott. Ezt a következő testnevelés óra előtt jeleztem is a tanárnőnek, aki osztálytársamat - aki szintén fel volt mentve - és engem kiküldött az iskolaudvarra, hogy a napokban odaszállított több teherautónyi murvát illetve annak egy részét lapáttal terítsük szét az udvaron. Vicces, nem? Abban az időben még nem igazán mertünk ellenkezni a tanárokkal, minket még máshogy neveltek és a társadalmi norma is nagyban eltért a maitól. Így hát kimentünk és lapátoltunk.
Teltek a szokványos hétköznapok. Délelőtt suli, délután tanulás :-) kora este haverok. A lapátolást követő pár nap elteltével épp az egyik osztálytársamtól indultunk hazafelé, mikor a cipőm felvétele közben tompa fájdalmat éreztem a jobb oldali farpofám és csípőcsontom közötti területen. Azt gondoltam biztos a sportsérülés miatt valami "utórezgés" és biztos hamar el is múlik, mivel csak akkor éreztem ha hajoltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése